Helló ismét!^^
Úgy döntöttem csinálok egy Face Bookot!^^" Bár az az igazság,hogy régen volt már egy nekem,de letöröltem magamat,az előző bejegyzésben leírtak miatt. Ugyanis az a bizonyos "G" és a haverjai szó szerint zaklattak.><"
De mivel máshogy nem tudnék nagyon ismerkedni,csináltam egy újat,és azon csak azokkal tartom majd a kapcsolatot akikkel itt interneten keresztül tudom csak tartani a kapcsolatot!^^
Nem vagyok az a nagy közösségi ember. Pár barátom van,akikkel mindent meg szoktam osztani. Pontosabban kettő.^^ Luna♥, és Yuu♥. Ők mind a ketten lányok,lehet,hogy ezért értenek meg annyira.^^ Nagyon szeretem őket! Az életemben ők foglalják el az egyik legfontosabb helyet.^^ Nem is tudom mihez kezdenék nélkülük.><" Annyira szeretem őket,hogy az már szavakkal csak nagyon nehezen leírható.^^
Kettőjük közül Luna a nyugodtabbik,és a Yuu az aki sohasem tud egy helyben maradni...egyfolytában izeg-mozog,mint egy sajtkukac!^^" De Lunát inkább a "lusta" szóval lehetne jellemezni,mert csak akkor csinál valamit,ha nagyon muszáj,vagy ha fizetnek érte...^^" Nem vicc! Néha tényleg fizetni kell neki,hogy például elmenjen az automatához egy teáért,vagy elhozzon neked egy könyvet!><"
Ó...tényleg könyvek! Képzeljétek el most fejeztem be az "Ördög Menyasszonya" c. manhwát!^^ Nagyon izgalmas,bár kissé bonyolult a története.><" De nekem nagyon tetszett! Szerintem ha valakinek van türelme az ilyen bonyolult cselekményes történet kibogózásához akkor kezdjen neki,mert nem bánja meg!^- Ez egy yaoi történet,de nem emiatt kezdtem el olvasni amúgy...><" Vagyis ez is szerepet játszott benne,de igazából Yuu kért meg,hogy olvassam el.^^" Ő volt amúgy az aki először mutatott nekem yaoi manhwát...^^" Bevallom akkor eléggé kikerekedtek a szemeim,és nagyon furcsának tartotta,de azóta megváltozott a véleményem erról a dologról...><" Nagyon megszerettem a yaoit!^^ A yurit is szeretem,de a hentait is.^^" (Te jó ég,most tuti,hogy nagyon perverznek gondoltok...><") De nem tudok mit csinálni... van akinek tetszik az ilyesmi,és van akinek nem...^^"
Ti hogy vagytok ezzel kapcsolatban?^^

Az igaz barátságnál nincs is szebb dolog! ^ ^

진정한 우정에 더 아름다운 것은 없습니다! ^ ^

真の友情に、より美しいのは、ありません！^ ^

Sziasztok!^^
Kris vagyok. Gondolom ha valaki blogolni kezd akkor illik bemutatkoznia vagy ilyesmi.Nem igaz?^^" Sohasem volt igazán az erősségem,hogy kiálljak mások elé,és előadjam,hogy ez és ez vagyok,és hogy ez és ez érdekel... szóval értitek...^^" De valahogy így sokkal egyszerűbb!^^ Nem kell egyfolytában azon görcsölnöm,hogy megfelelően beszéljek,és hogy biztos ne vágják le rólam, hogy más vagyok, mint a többi velem egykorú srác...
Ugyanis én... meleg vagyok.
Tessék kimondtam. (Bár igazából leírtam^^") De ez az igazság, és ezt szeretném kérni, hogy csak azok olvassanak tovább akik nem gúnyolódni szeretnének. Rengeteg sérelem ért emiatt, főleg lelki,de fizikai is...
Az egész még akkor kezdődött,amikor tavaly nyáron elutaztam a volt osztályommal osztálykirándulásra. Franciaországban voltunk,és azt vettem észre,hogy minden fiú arcát hosszabb ideg nézem,de amikor odafordítják a tekintetüket felém,zavarba jövök... elég frusztrált voltam a városnézések alatt...
Este amikor a szállodába megérkeztünk,akkor a legjobb barátomat Lunát megkértem,hogy jöjjön ki velem egy kicsit a folyosóra,mialatt a többiek pakolnak majd.
Mindent elmondtam neki... hogy mit érzek amikor ránézek egy fiúra,és hogy mennyire zavarba jövök,és ő rögtön levágta, hogy mi a helyzet... ^^" És csak annyit mondott:
-Kris! Én annyira örülök annak,hogy ezt elmondtad nekem!^^ Izé... tudod... én már régóta sejtettem rólad,de nem szerettelek volna letámadni mindenféle kínos kérdéssel,és...
-Inkább úgy döntöttél,hogy megvárod,hogy én mondjam el...? ^^"
-I...igen...^^"
-Hát...szóval... - kerestem a szavakat. De nem kellett,mert Luna megölelt,és ezzel nem is mondhatott volna nekem többet. Mindennél jobb érzés volt,hogy van valaki akire számíthatok,és biztos lehetek abban,hogy mindig,minden helyzetben mellettem áll.^^
A kirándulás alatt minden jól telt ez után is,csak amikor már visszaértünk az iskolához...
Kiderült,hogy az egyik fiú osztálytársam mindent hallott... és mindent elmondott a többieknek...
Feltűnően kerülni kezdtek,és ez borzalmas érzés volt... a barátaim,akiket annyira szerettem... kiderült,hogy nem a barátaim...
Szerettem volna tiszta vizet önteni a pohárba,ezért úgy döntöttem beszélek velük... ez a beszélgetés nem úgy sült el,ahogy szerettem volna...
Már amikor megjelentem az udvaron,miközben ők fociztak (csak az én osztályom volt kinn) és feléjük haladtam,hangos fújólásokat hallottam magam mögül... borzalmas volt,azt hittem ott helyben meghalok...
Amikor meg odaértem a kapuban álldogáló G-hez (Nem szeretném a nevét elmondani...) akkor...
Meg sem engedte,hogy megszólaljak,rögtön letámadott... és a többi srác is odasereglett,és szintúgy zúdították rám az ocsmány szavakat... Annyira megijedtem,hogy elfutottam... Meg sem álltam hazáig...
Otthon felhívtam Lunát,hogy jöjjön át hozzám,és segítsen. Jó baráthoz méltóan rögtön ott termett. Már amikor a köszöntem,akkor tudta,hogy nem stimmel valami... Rögtön ott termett nálam...
Próbált megnyugtatni,de ez elég hosszú folyamat volt... majdnem elsírtam magam... de nem tette,mert ez azért mégsem illik egy férfihoz,szóval próbáltam valamennyire tartani magam...
A szüleim is figyelmesek lettek a néha-néha beálló néma csendre,szóval bejöttek a szobámba megkérdezni,hogy mégis hogy vagyok...
Elmondtam,mondtunk nekik mindent... először egy picit lesokkoltak,de látván a kétségbeesett tekintetemet,rögtön megöleltek...
Úgy éreztem hatalmas csalódást okoztam nekik... hogy az vagyok aki,és amilyen...
Szégyelltem magam,de mondták,hogy nem kell,és hogy ők elfogadnak olyannak amilyen vagyok...
Abban a pillanatban megnyugodtam... elfogadnak...
Azóta a borzalmas nyár óta elkezdődött a gimnázium. Lunával egy iskolába mentünk,és szerencsére egy osztályba kerültünk.^^ Minden annyira jól alakult!^^ Igazán boldog vagyok azóta!
Nos röviden ennyit a múltamról...
Majd még jövök kevésbé depis hangulattal...^^"
Kris^^